Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A "31. Csoport"
mok. Miután Flelssig előtt a konkurrencia-harcok gazdasági következményei és a válság okai nagyon plasztikus formában bontakoznak ki, vagyis, hogy az áru-kinálat magas és a kereslet alacsony, a munkanélküli segélyre támaszkodva, a munkaerő értékéről, az értéktöbbletről stb. vitát kezd a proletárokkal. Még az utolsó, a természetbe történő menekülési kisérlete is kudarcba fullad, mert mindenütt a létezést fenyegető Taba van. Amikor végül bebizonyítják neki, hogy a hivatalnok csak akkor jelent valamit a kapitalizmus számára, h8 készséges eszköz a munkások ellen, Pleissig véglegesen eltalál a munkásosztályhoz. Látjuk tehát, hogy Wangenheim a kispolgári néző elől elzárja az összes szellemi menekülési lehetőséget, hogy minden érvet kézbe kap és ügyes ellenérvekkel dönti meg azokat. A kispolgári tudat-állapotot ezzel megfosztotta minden ésszerű érvtől. A darab első részéhez - a hivatalnok kapitalista törvényekhez kötött "egérfogó"-szoritotta létéhez - a második részben Wangenheim hozzáfűz egy másik "egérfogó"-t: nincs menekvés a marxista érvek logikája és meggyőző ereje elől; a gondolkozó néző ezen Wangenheim nyújtotta "szellemi" helyzetből egyetlen kiutat lát: egyesülnie kell a munkásokkal. Az Egérfog ón eluralkodó magasfoku tudományos vita nem akadályozta meg, hogy a színészek eleven, ritka tökéletességgel komédiázó színházat játszanak. A szerző-rendező gazdag fantáziája - amint az előadásról szóló minden kritikában olvashatjuk - éppen e téma kapcsán rendkívüli módon kigyulladt. A drámai és epikus formák kifejezetten összekuszált sokrétűségét alkalmazta, hogy Így a színdarab oktató tartalmát - Wangenheim a darabot dialektikus montázsnak nevezte - szemléltetővé tegye. És ezt minden illuziótkeltő varázslat nélkül, jóformán minden színpadi felkészültség nélkül, színpadkép és maszk nélkül valósította meg. De éppen ebből eredt a kimondott, vagy /nagyon sokszor/ elénekelt szó koncentrált hatása. A szinhelyváltozá- 192 -