Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

Szövetségbe!" "Le Hindenburggal, jöjjön Thälmann!"/. Hogy a felhívásnak ez a kategórikus formája nem meggyőző ás alapjában véve nem is érv, az kézenfekvő. A jelszó csak megállapít és sémit sem bizonyít. Hasonló módon hatott a "Kékzubbonyosok" beszédbeli másolása is. Mert beszédjük is túlnyomórészt agitáció volt, jelszavakat mondott ki. Megállapítható, hogy a szovjet agitációs együttes nagyszerű teljesítményei a német agitprop-szinházból ellentétes hatást váltottak ki. E negativ hatásnak, melyet az előbbiekben részleteztünk, az oka abban rejlik, hogy a "Kékzubbonyosok" játékmódját elégtelen módon bírálták. Azokat az iránytmutató szavakat, amelyeket Wilhelm Pieck a németországi vendégjáték alkalmával irt a "Vörös Zászló"ba, hosszú ideig messzemenően figyelmen kivül hagyták: "Remélem, hogy a berlini propaganda-csoportok vezetői,vagy ami még jobb lenne, e csoportok minden tagja, megragadta az alkalmat, hogy a "Kékzubbonyosok" munkáját megnézze. Nem azért, hogy mechanikusan átvegye azt, hanem hogy tanuljon belőle. A kollektíva szoros együttműködése a propagálandó eszme megvalósítására... egyezerüség az előadásban és a segédeszközök felhasználását illetően, szigorú fegyelem, a legszorosabb kapcsolat a tömegekkel, a párttal ós a politikai eseményekkel..."

2^ Mégegyszer hangsúlyoznunk kell,, hogy elsősorban az agitációs és propaganda munkában tapasztalatlan, újonnan alakult csoportok voltak azok, amelyek a fentjelzett hibás fejlődés útjára tértek. Ezek a csoportok voltak a német agitprop-szinházban a politikai sematizmus és a formai sablon hordozói. E jelenségek különösen az évtized végén váltak világosan felismerhetővé. A "Kékzubbonyosok" nagyjelentőségű, iránytmutató alkotói és ábrázolási elvei komoly befolyást gyakoroltak a forradalmi szinjátszócsoport-mozgalom struktúrájára. Számos együttes megértette, hogy a "Kékzubbonyosok" sikerének titka nem az előadás külső formai eszközeiben, hanem az - 122 -