Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A proletár-revü

álló esinjátSBÓ- vagy egyesületi színházi-csoportokból kisebb részek szakadtak le és fordultak kizárólag az akutális színpadi agitáció irányába, a "Kékzubbonyosok" példájára. Szerte a birodalomban ugy nőttek ki az agitprop-oaoportok, a Maxim Vallsntin-vezette "NKISz első számú csoportja" mintájára - igy nevezték most magukat -, mint a gombák a földből. Hatásos, szemléltető neveket választottak, mint "Vörös Szócső", "Vörös Kovácsok", "Támadók", "Munkáscsapat balra" stb. Már félévvel a "Kékzubbonyosok" vendégjátéka után, az agitprop-osoportok birodalmi konferenciája alkalmával, 1928 tavaszán, 65 agitprop-együttes működött, egy évvel később pedig az NKP és NKISz keretén belül kereken 180-ra nőtt az agitprop-együttesek száma. Ez a gyors növekedés azt mutatja, hogy az agitprop-csoport mozgalom tömegjellegűvé vált. Az agitprop-együttesek számszerű növekedésével együtt,a "Kékzubbonyosok" vendégjátéka értékelésének eredményeként, lényeges változások történtek a csoportok munkáján belül ia. Megállapították, és ez általános tapasztalat volt, hogy a "Kékzubbonyosok" a legkevesebb technikai eszköz alkalmazásával a politikai hatékonyság maximumát érték el. B megállapítás következtében elkezdték a csoportok teohnikal és sEemélyzeti apparátusának átszervezését. A osoportok politikailag megfelelő és művészileg tehetségesebb színjátszóit megtartották, a majdani agltprop-csoport magvaként. Szárnak nem volt több 10-15 színjátszónál. Egyes csoportok, mint a hamburgi "Snegeoselők" még ennél la kevesebb színésszel dolgoztak. Ha a körülmények megfelelőek voltak - ahol még senei csoport nem tartozott az együtteahez -, azt is megszerveBték. Legtöbbször osak úgynevezett ritmus-csoportot.Ennél la elterjedtebb volt azonban, hogy maguk a színjátszók tanultak meg hangszeren játszani. A zenekar létszámával való kibővülés akadályozta volna as agitprop-együttaat mozgékonyságában az utcai agitációk és a turnék alkalmával. - 117 -