Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)
A proletár-revü
két összetevő találkozása adta a forradalmi színház spontánul aktivizáló hatását, amint ezzel a Csak azórt is ! revílben is találkoztunk. Ezért helytelen, amikor Ernát Schumacher azt Írja 1 7/, hogy az ilyesfajta reagálás visszahatása "negativ komplexum", mert a néző azért menekül szuggesztióba, hogy az osztályharc "valóságban érzett fogyatékosságait" legalább a színpadon megoldja, éppen megfordítva; Csak miután az oastályharo élménye kialakította a néző öntudatát, tud ilyen módon reagálni. Akaratnyilvánítása a színházban a valóságban tanúsított haroos magatartás kifejezője és nem helyettesitője. A Csak azért is ! revü- hatáaa azonban nem csupán a nézők érzelmi aktivizáláaából állt. Plaoatornak sem ez volt agyedüli célja. Osupán a munkásközönségre gyakorolandó propaganda- és nevelő-hatáa egyi k mozzanatának tekintette ezt. Inkább arra törekedett, hogy bebizonyítsa, "ez a világnézet /a marxizmus - K. Pf./ és mindaz,ami belőle származik, a legmegfelelőbb a mi korunk számára. 1 8/ Ehhez válogatta ki a német munkásmozgalom számára legtanulságosabb korszakot, az első világháború és a forradalom korszakát. Hitelea anyag /Llebkneoht, Landberg, Ebért, Scheidemann beszédei, röplapok, ujaágidézetek/ növelte érvelnek bizo- ' nyitó erejét. A Csak azért is ! revü nagyértékü ismereti anyagot nyújtott a munkásnéző számára. 1^/ XXX A következő években a revü láthatóan mindinkább az egész estét betöltő színpadi propaganda-előadás döntő művészi eszközévé válik, mind kis formájában, tehát csekély teohnikai felkészültséggel,kevés színjátszóval stb. /agltprop-müsor/, mind a nagy, ^Piscator által először gyakorolt formájában. Ez a jelenség könnyen magyarázható! a forra- 113 -