Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulásának Időszakában /1923-1928/ - Németország Kommunista Pártjának X. pártértekezlete és a színjátszómozgalom felélesztése

nagy ünnepségein éledt fel újra a maga klasszikus formájában, amelynek alapvető vonásai a szavalók tömeg-felvonultatása, a folytonos kórusos hanghatások és a szavaióegyüttes mozdulatlanságban tartása voltak. A szinjátszócsoportok mindezt, az adott feltételeknek és politikai törekvéseknek megfelelően, a legkülönfélébb módokon átformálták. Elsősorban a 3zavalókórus mozgásbel

i fellazítására való törekvés figyelhető meg ebben az időben. Már a Munka Kórus

ában alkalmazott Wangenheim geaztusokat. Ott ez még csak egyedi jelenség volt. Most azonban ezek a mozdulat! elemek az egész kórus jellemzői lesznek, és művészi beteljesedésüket az úgynevezett mozdulatkórusokban nyerik el. Ez a fejlődési vonal elsősorban a szociáldemokrata szavalókórusok sajátja. Másodsorban, elkezdődik a kóruso

s előadás fokozatos felbontása. Már nemcsak az egész együttes szavai, hanem - amint ez már a Munka kórus

ában is jelentkezett - a kórus egyéni szavalókra és szavalócsoportokra tagolódik. Ez a párbeszédek kialakitását és ezzel a hatékonyabb, differenciáltabb mondanivaló előadását tette lehetővé. Harmadsorban, ekkor már a szavalókórus, tagjainak számát tekintve, lecsökken és ugyancsak csökken az elmondott szöveg terjedelme is. Ez a csökkenés a szinjátszócsoport létszám-helyzetéből /legjobb esetben 25 szinjátszója van, a nagy szavalókórusokat pedig 40-120 személyre rendezték/ és műsorának, valamint jeleneteinek agitációs jellegéből következett. A nagy, önmagában zárt, egész estét betöltő kórusmű már nem felelt meg, csak a kis szavalókórus, amely egy-egy jelenet befejezőjeként, a jelenet tartalmának kommentátoraként vagy külön, rövid műsorral lépett fel. Néhány példával - Maxim Vallentin és Gustav von Wangenheim kórusmüveivel és azok előadásaival - kívánjuk most megvilágítani ezt a fejlődést. Elsőként emiitjük a 700

0 cimü kórusmüvet, Gustav von Wangenheim irta és a "Berlini Proletár Szinjátszóközösség" - 104 -