Wolf – Pfützner: A német munkásszínjátszás (Színháztörténeti könyvtár 2., Budapest, 1961)

A forradalmi munkásszínház a kapitalizmus viszonylagos megszilárdulásának Időszakában /1923-1928/ - Németország Kommunista Pártjának X. pártértekezlete és a színjátszómozgalom felélesztése

A munkásgyülések műsora abban az időben általában a következőképpen festett: 1. Szavalat /ének/ 2. Rövid jelenet 3. Beszámoló 4. Vita 5. Szavalat /ének/ 6. Rövid jelenet vagy rövid színdarab. Természetesen gyakorlatilag az ilyen programnak a legkülönfélébb változatai fordultak elő. A rövid jelenet vagy rövid színdarab mindjobban előtérbe nyomult a szinjátszócsoportok műsorában, és kezdte felváltani a nagy tömegigényéé szavalókórust. Ezenfelül számtalan más, kis formájú művészeti eszközt is alkalmaztak. Jelenet helyett gyakran osak szatirikus songokat adtak elő vagy rövid, kabarészerű és pantomimikus zenés és szavaló műsorszámok egész sorát. Slang, Weinert vagy Tucholski szatirikus költeményeinek előadását például igen gyakran kisérte a szinpadon pantomimikus játék. A rövid műsorszámok ilyen sorából született meg az esztrád, a "kis revü" formája, amelyről Piscator azt mondja,^^ hogy ez, legkülönfélébb művészi eszközeivel, a nagy politikai revük /1924 Vörös Zsivaj Rev

ü, 1925 Csak azért is»

/ előfutára volt. Jóllehet tehát a müsorhelyzet az 1925-26-os években a szinjátszócsoportok számára sokkal kedvezőbben alakult, mint az előző években, még távolról sem oldódott meg. Szocialista drámairodalomról még nem lehetett beszélni. A csoportokban mindig újra felvetődött az a kérdés, hogyan kell erre vagy arra a rendezvényre színvonalas és politikailag egyértelmű szinházi- vagy előadói-műsort összeállítani. Mert sokszor előfordult, hogy az éppen műsoron levő Jelenetek a politikai viszonyok alakulásának következtében elvesztették aktualitásukat, politikai mondanivalóik erejét. Ennek következtében a csoportok állandóan használható - 99 -