Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

mint Kazinczy Ferencz tanúskodik. „Pályám Emlékezeté"-ben ezeket irja róla: „A szép Moór Náninak /később Rehák prókátor hitvesének/ nem kelle mester; őtet a természet szülte azzá. Gyönyörű leány, Palinak /Ráday Pálnak/ nagy öröme, nagy kevélysége. Szava, állása, mozgásai, különösen az a mesteri kéztartás is, csudálást érdemié., Egy angol ki a szép leányt szinen kivül nem látta s nyelvünket nem értette, soha el nem maradt a játékból, és csak azért, hogy nyelvünk modulatióját a varázs leány szájából halhassa..." Moór Anna nem sokáig szerepelt mint „Leányasszony" a magyar színtársulatnál. Még 1793 elején ugyan leány nevével fordul elő a fizetési lajstromon, de egy 1793 Május 31-én kelt okmányon már igy találjuk a nevét: Rehák Anna,* ezután pedig rendesen mint Reháknét emlegetik. Férje, Rehák József ügyvéd volt, ki aztán a felesége révén mind bensőbb viszonyba jutott a magyar színtársulattal, a szinen szereplő tagok közé azonban sohasem tartozott. Idők folyamán a viszony mégis közelebbi lehetett, mert egy „1795 die 31

a 8-bris" kelt okmány alá ugy irja a nevét, mint a társaság „kassá tisztje". Mikor lett azzá és meddig viselte, nem tudjuk; sokáig nem, mert hiszen 1796 elejétől kezdve oly kevés volt a jövedelem, hogy annak kezelésére aligha kellett külön „kassa-tiszt". Midőn a társulat 1796 Húsvétja után Pestről eltávozott, nyomát találjuk annak, hogy Rehákné az 1797-8-iki szini időszak telén Kolozsvárott tényleg játszott s igy kétségtelen, hogy ő is azon tagokkal, kik Pestről Kolozs*Pest vm. levéltárában Nov. 221/1793 fordul elő.- Udvarlói közé tartozott Dayka Gábor. "Én szerencsés valék őtet /Daykát/ személyesen ismerni... mikor még a Pesti Seminariumban a fekete uniformot hordotta s néha Moór Nánihoz, a mostani Reháknéhoz a Magyar Játékszín legfőbb diszéhez szökött /de ezt az ismeretséget ón csak a Layka halála után tudtam meg: az én erkölcseim nem engednek előttem efféle vallástételeket" irja Kazinczy Kissnek /Levelezése, Budapest 1891. II.k. 492.1./