Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

"Vízkereszt előestvé.ie Körünkben járt Ernyiné ifiasszony. Keserűségeket beszél, de ő maga nyájas maradt szivbe-lélekbe. Mondja: Hamlet hamuszínű köpenyege zálogba ragadt a kortsmárosnál, mert újólag kiszáradt a Gábor gégéje. Mit kiált majdan a vitéz aktor, Fejes Dani, ha értésére jut ez a tselekedet?"* "Mai estvénk gyönyörűsége, hogy egy tallért se láta a theátrum pénzesfiókja,pedig ismeretemben van előre, hogy a szálláspénz megváltására nem leend könyörületes a magi strátus."** "Erdődiék lakomájából jő... Kutyának való az a societás, mely fen hordja homlokát, hogy magyar: alkalomkor pedig német beszédben fitogtatja tudományát. Ez esett itt is... Itt e tsendes magánosságu lakószobámban kedvére van lelkemnek elandalodni e szomorú körülmények felett. Minden keserű gondolat összekereng homlokom alatt. Amit ditső ügynek véltem elérni Pest-Budán, az szerencsétlensége leendett ugy Társaságomnak, miként könnyedén hivő magamnak. Vajha Váradon máskülönben lenne."*** "Fetske szállatra ottan leszünk, ha más rosszabb okok meg nem forditják szándokunkat. Tsak az aranytallérok tsengenének ugy mándli zsebeinkben, miként a jó reménység szivünkben. Nem kelne irigység bennem Erdődiék kintses házának láttára, hiába fitogtatnák elébem az aranyos násfát, a zengzetes Mátyás kelyheket, a vitorlák országából ejtett A Hét, 1919. 13.sz. Jí Hét, I919. 13.sz. 'A Hét, 1919. 13.sz.