Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

melly Institutum a Hazafi Fundatusok által repraesentáltatik, és a* melly a' maga valóságában mindig fent áll és fent is állhat, ha bátor semmi Játszó Társaság nem volna is." Kifejtette aztán ugyanazt nhogy az Actoratus ezen Perben a' Magyar Théâtrale Institutmé legyen, ugy hogy Fiscalis assistentia mellett ezen Institutum a magáét keresheti; ellenben az el oszlott Társaságnak magányos Tagjai, ha keresetet tartanak némü némü adósságaik eránt, kereskedjenek az Ins ti tu tómon." Rehák mint látjuk sok ügyességgel jogi személyként szerepelteti e játék szini Institutumot,a mely ekként igénypert támaszthat fiscális assistentia mellett. Ha nyertes lesz, a ki nem elégített tagok viszontkeresetet támaszthatnak ellene. Érdekesen állítja föl a jogi viszonyt Rehák. Szerinte a különbség ebben áll: „A Théâtrale Institutum és Játszó Társaság közt szinte annyi, mint a mennyi akár melly más Institutumnál vagy Pundatiónál a Fundatio vagy Fundatorok, és az ebbül részesülő Tagok között." Ebből az elvből indulva ki, természetszerű dolognak tartja, hogy előbb az Institutumot kell megalapítani, s ha az kellőleg el van rendelve s vagyonnal megerősítve, akár tiz játszó társaságot is fel lehetne állitani az ország különböző vidékein. Attól nem kellene félni, hogy alkalmatos játszó tagok ne akadnának. Egyrészt a hazafiúi felbuzdulás serkentené e pályára a „jól tanult Ifjakat" másrészt pedig a „Tanuló Ifjúságnak az előmenetelen tul való száma" terelné őket az uj pályára. Szerinte ezen Nemzeti Institutumnak egy központtól kellene kérni, hogy hathatósabban munkálódha

ssék. Legtermészetesebb központnak Pest kinálkozik, már központi fekvésénél fogva is,de meg azért is, mert hisz eddig is „ezen Nemzeti Institutumnak mindenkor Pejét repraesentálta". De mivel a közgyűléseken ilyen ügyekről beszélgetni „késedelmes volna", kívánatos volna, ha Pest megye egy állandó küldöttséget létesitene „

Magyar Nemzeti Théâtrale Institu- 6? -