Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)
élesztette; hogy a veszedelmes Frantzia Háborúnak végeze tével, a* Ns. Magyar Nemzet ezen, ditsőségének öregbítésé ről önként-i s fogna gondoskodni."* Elmondja aztán, hogy mi serkentette őt az 1796-ban eloszlott társaság újjáalakítására. „ Hernes Nemzetem buzgó Hazafiuságába helyheztetvén tökéletes bizodalmamat; vala mint az első számlált. Ajándékoknak meg betsülésére annyi Szives Ajánlásoknak emlékeztetésire ugy az állhatatosság nak megerősítésére és a tsufoItatásoknak elkerülésére, de főképpen a Ns. Magyar Nemzet Nagyobb Ditsőségének fenn tartására való nézve..." 1799-ben Nagyváradon „ ujjabb láb ra állította és oly intézettel vette tulajdon Kormányozása alá, hogy azt három-esztendők el-forgása alatt a Ns. Hazá nak főbb Kerületeiben meg-ismertetvén. tapasztalások ál- ta!-is a* aeg-kivántató tökéletességig neveli és oktatja." A tények valódi állását tekintve ez a helyzetnek kétségkívül nagyon is regényes kiszinezése. És pedig2 1. az a nagyváradi társaság jobbára erdélyi tagokból állott össze, tehát nem tekinthetjük a pesti társaság folytatásának; 2. sehol eddig annak nyomát nem találtuk, hogy 3 esztendőre kötötte volna le magát Kelemen; 3» kívüle tán' senki se hihette el, hogy e 3 év alatt lehetséges legyen egy társulatot a „ megkívántató tökéletességig" kinevelni és kioktatni... De halljuk tovább. Elmondja, hogy a saját költségén szerelte föl a társaságot, sőt „ a Mesterséges Éneklésnek gyakorlására Harmónia s Muzsikásokat" is tartott, és az „ egésznek élelme keresésében a lehetőségig" munkálódott és fáradozott. Nem csekély öndicsekvéssel mondja aztáns „ Készít et tem-is ollyan egy Társaságot, a* melly mind Erköltseire, mind a Játzás-beli tehetségeire, és már az Éneklésre nézve-is akár melly Szinen előállhat. " Hivatkozik arra, hogy szegedi szereplése oly hatással volt az ottani közönségre, hogy a Város már állandó Játékszint is *Sajnos ez állitások valóságát aktaszerül eg nem tudjuk támogatni.
