Staud Géza szerk.: Kelemen László naplója és feljegyzései (Színháztörténeti könyvtár 1., Budapest, 1961)

kailag is nehéz lett volna a kettő szétválasztása, mert Kelemen szövege egyes helyeken nagyon is szorosan van beleágyazva Bayer mondataiba. Ezért Bayer József tanulmányát teljes egészében tesszük közzé. A tanulmány nemcsak Kelemen feljegyzéseinek közlésére és magyarázatára szőritkozik, hanem Kelemennek egy 18oo évi április 16-án és egy I80I évi augusztus 24-én kelt Pest vármegyéhez intézett kérvényével, valamint Rehák Józsefnek a Nemzeti Théâtrale Institutum ügyében készült beadványával is foglalkozik. Mindezek együtt a magyar szinészettörténet eddig leghiányosabban ismert korszakát - elsősorban az I799-I80I. éveket - világitják meg. Hogy Kelemen László feljegyzéseinek és kérvényeinek szövegét jól érzékelhetően elválasszuk Bayer József magyarázatától és egyéb idézetektől, ezeket a részeket aláhúzással emeltük ki. Bayer József tanulmányának /valószínűleg élete utolsó müvének/ megírása óta több mint negyven esztendő telt el. Azóta számos uj adat merült fel Kelemen László és az első magyar színtársulat működésére vonatkozóan, s Bayer értekezése - amint az a dolog természetéből folyik - sok helyen elavult és revízióra szorul. De megváltozott történeti szemléletünk módja és értékelési szempontunk is. Éppen ezért Bayernek mindenekelőtt Kelemenről való felfogása tekinthető erősen túlhaladottnak. A nemzeti játékszín ügyének időleges bukását semmi esetre sem lehet Kelemen számlájára irni. Bayer József idealista-pozitivista történetszemléletében túlságosan nagy szerepet játszanak a történeti személyek egyéni kiválóságai és hátrányos tulajdonságai. Vajmi kevés figyelmet szentel a kor társadalmi viszonyainak, s igy nem veszi észre, hogy az első magyar színtársulat - a belső bomlasztó erőkön, az anyagi nehézségeken, a szervezettség és vezetés gyengeségén tul - elsősorban és mindenekelőtt a magyar polgári osztály fejletlenségén, az állandó közönség hiányán bukott el. S ezen