Molnár Klára et al. (szerk.): Színházi Évkönyv 2009/2010-es színi évadra (Budapest, 2011)
Bevezető
Bevezető A Színházi Évkönyv minden kötete az utolsó. És nemcsak abban az értelemben, hogy megjelenésekor az utolsó lezárult évad adatait foglalja össze. Évek óta mindegyik kötetet úgy küldjük nyomdába, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó, ami ebben a formában megjelenik. A félreértést elkerülendő, tisztázzuk, félelmünket elsősorban nem az anyagi fedezet hiánya táplálja. Az elmúlt évtizedben nagyot változott a világ. Az adatok számítógépes feldolgozása, nyilvántartása, továbbá internetes hozzáférése új helyzetet teremtett. A naprakész adatolás, a földrajzi helytől független, gyors hozzáférés biztosítása szinte egy pillanat alatt lett elvont lehetőségből konkrét követelmény. És miután az első lépéseket megtettük az új igény kielégítése érdekében, nem mondhatjuk, hogy nem változott meg alapvetően az a környezet, amelyben az Évkönyv megjelenik. Épülnek adatbázisaink (sajnos ennek üteme már sokkal inkább pénzkérdés), egy részük már a világhálón is elérhető, minden visszajelzés azt mutatja, hogy a praktikus napi használatban a számítógép komoly fölénybe került. Azt jelenti mindez, hogy a szinhaziadattar.hu legyőzte a könyvformát? Minden Évkönyv egy évad szakmai szempontok szerint rendezett tükre, míg az adatbázisokban a végtelen adatfolyamban kell megkeresni egy időszak jellemző adatait. Az ellenvetés igazsága tagadhatatlan, ám azonnal újabb kérdést szül: a könyvformátumról nem kellene-e áttérni egy digitális adathordozó lemezre? Praktikus válaszunk ez az Évkönyv, amelyben idén is elhelyeztünk egy DVD-mellékletet. A lemez megismétli az Évkönyv tartalmát, és részletesen közli az előadások szereposztásait, továbbá olyan anyagokat is az olvasó elé tár, amelyek a nyomtatott könyv lehetőségeit meghaladják. Elképzelhetetlen például, hogy egy könyvben jelentessünk meg annyi képanyagot, mint amennyi ezen a lemezen található. Idén az OSZMI sokrétű munkájából, elsősorban a Bajor Gizi Színészmúzeum kiállításaiból szeretnénk ízelítőt adni. A könyvformátumhoz való ragaszkodásunk egy tradíció tiszteletéből is fakad. Felelősséggel tartozunk azonban a jövőért is. A lemezzel kiegészítve megjelenő Évkönyv az átmenetet jelképezi. Biztosak vagyunk abban, hogy nem ez az utolsó üzenet, amit ilyen vagy olyan formában az utókornak küldünk, hogy ezzel is segítsük megérteni a múltat. 7
