Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390
• ""^ápp • -CTTJ -toifll •'••DXÍ& ÍOXI • Szilvái, iliomfi. gzilvai. Liliomfi. Szilvái, :f JXl|íarÍ3ka. -HÉ! •rr.yS líd ag . S.S.C •ÍXvi -.Sc ii Liliomfi. Szilvái. liliomfi. dari ska. liliomfi. íariska. Szilvái, liliomfi. Szilvái. íari 3ka. Szilvái. Mari ska. Szilvái. '0 ":ixJ Liliomfi. her S zilvai. j Liliomfi. j j Szilvái. merem; gyakran járt hozzánk. A levest, fickó! - És azt tudod-e, mi a nyakleves? Aigyorog:/ Azt nem tudom, csak a fekete levest. /Félre:/ De az még hátravan. Kikérem a konfidenciát. Igenis kéjem. /Megy kifelé. Félre:/Nekem brummoghatsz. Mégis megszöktetem. /E l jo bbr a./ Mit diskurálsz evvel a haszontalan pincérrel? De ha kérdez. Felelni csak illik. 4. jelene t. /Li lio mfi be a le ves sei. / A leves! No. Üljünk asztalhoz, Mariskám. /Leülnek./ Ugyan édes kisasszony, nem emlegetett engem az én kedves Majiskám? De mennyire! Mindig magán jár az esze. Igazán? Hát még most is ssejet? Kimondhatatlanul! / Türelmetl enül:/ Hozd a húst! - És borsot! Igenis kjemássan. /Megy. Félre:/ Borsot. Az orrod alá! /El jobbra./ Hogy mondtad neki azt a "kimondhatatlan"-t? - Biztosan megint azt hitted, hogy annak a Limlomfinak mondod! /Pityer gőn:/ A bácsi folyton pirongat; még szólni sem szabad. Én nem 3zoktam az ilyen bánásmódhoz! Tessék: mo3t meg pityereg. /Dühösen:/ Te, ne bőgj, azt mondom, mert - - /csen dese n:/ - mit fog szólni az a pincér. /Szipo g:/ Az semmi. De mit fog gondolni? Na. Hat beszélj, ha nem birod ki. - Ó, ezek a nők! még enni se tudnak, ha közben nem jár a nyelvük ! 5. jelene t. Ailiomfi h ozza a hÚ3t./ A hús! Mi ez a szósz? Ez? - Li liomfi-szósz. /Rák erek ül a sz eme :/ Li Ii om fi - szó sz? ?
