Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

I Kányái. .Sjfehő'M I .iav&A J Gyur

i. .3 ÍB itali /Rámered:/Mennybéli Isteni.../Gyurira hördü

l:/ Te...te gaziovíisS , xs^fli •M jgg \4h . isyriA . rrnyOl . xssiS/ jj , IsyrdM .isvlijl 1 • ággj . csvíicÁ Szilvái. Mariska. Swartz. Szilvái. Mariska. Swartz. Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Szilvái. Liliomfi. Mariska. Szilvái. lyai. ember. ..te harami a... hát te nem vagy az úrnak a gyám fi a? ! En? Mondtam én azt? - En Kiss György vagyok. És az úr gyámfiának neve? Szilvái Gyula. Odavagyok. Most már igazán odavagyok. /Megöleli Erzsikét:/Kedves Erzsike! Én olyan boldog vagyok! Gratulálok!... Szi vből gratulálok! /Félénken

:/ Kérem., .kérem.. .

/Gyurihoz

:/ Már megint rájött a zavaró dás. Most bolondulok meg, - most vagy soha! /Szilváiho

z:/Kedves bácsikám, én már értek mindent. Tudja meg, hogy Liliomfi nem más, mint a maga gyámfia! A gyámfiam? - aki itt pincéikedett?? Ha az aki itt pincérkedett, a gyám fi a, akkor magándc Liliomfi a gyám fi a, - mert az a pincér egy személy Liliom fival! Tudtán én, hogy nem vagyok az apja! No ugye?! /Néz Mariskára. Lélekzet pauza után:/És te őt szereted? Teljes erőmből. És ő is engemet. /A melléks

zoba ajtajára:/ Hát akkor az, aki odabent van - 18. jelenet. /A közé

pajtó kitárul, Liliomfi beugrik^./ Az egy haszontalan komédiás! - Igen, Liliomfi én vagyok, de ha az én drága gyámapám Mariskát nekem adja, akkor csak voltam Liliomfi! Akkor ezután mindig Szilvái Gyula leszek! /Szigorúan

:/ Te rossz kölyök! Te giz-gaz gézengúz! Édes gyámapus, - hát nem ölel a karjaiba? ! Én öleljelek? /Mariskára

:/Öleljen ő a karjaiba! - -Na: mi lesz? ! Öleled meg rögtön? ! /Liliomfi magá.

hoz öl

eli Mariská

t./ Édesem! Angyalom! Ide mind a kettő. Egy-kettő. /Mar

iska és L

il

iomfi odasietnek./ Áldá som rátok! De én nem áldom meg! /Erzsire és Gyurira:/ Ez a házasság nem érvényes!...El, el!...El egymástól! m