Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

Cányai. Liliomfi c kányái. Liliomfi. «anyai. itiliomfi, v '•ná . x- /'«X xlmoxí dl . isvnAXjLilvai. i'ilITOXÍ ÍJ: ányai. .iovix^ izilvai. anyai, íimoií í«lj . isyrißi; ' 'izilvai» xtmoi . isyaM ilmoH rJ,­,nyai. zilvai. ányai. 1X <®2ilvai. nyai. .sdiai : ;Ízilvai. fari ska. - íi lyai. Bizony bizony szegény atya, - ezt már ©1 nem bárithatyaí ­Jaj — megüt a guta - - széket! /Udvariasan odakap egy széket:/Parancs kremássan! /Leülteti./ Most már azt is megsúghatom, hogy az az öreg a főkolompos. Az öregúr? ! Nan öreg, csak átöltözött öregnek. A haja sem igazi, - az fe­kete, - ő meg kopasz. Paróka van rajta! Vonja csak kérdőre, mindennek 6 az oka. i> -t /Fe lugrik: / Igen - azt! - kérdőre - az nem menekszik! / Kikukkan a job b ajtón: / Éppen jön: vegye csak elő. Ha tagadja, - persze hogy tagadni fogja, - maga csak ne tágítson. Hivatkoz­zék rám, ittleszek a belső szobában! /Besiklik a mellékszobába, az ajtót be ránt j a ./ **«•« úr a híres, "tudós Ssi lm,j?rovrá- ! f 16. jelenet. /Szilvái és Mariska jobbról be. Swartz és fia a háttérbe húzó­dik. Liliomfi odaát az ajtónál hallgatózik, hozzájátszik az eseményekhez./ /Kányáihoz: / No öregem, ittvan? Megőrizte?! Mingyárt ittlesz­nek a pandúrok - ­/Elébe áll:/ S az úr még be meri tenni a lábát ide?! Magát mi lelte? Mi lelt? /Sir ánkozva:/ Iaaerlek jómadár - egy szegény apát tet­tél tönkre - ­Ejj, a tüzes mennykőbe, mit bolondozik velem?! Én bolondozok? ! Maga - az úr - megcsalt - berántott - rászedett! /A középajtóra néz, felhördül:/ C3ak nem engedte ki?!...Akkor jaj lesz kendnek! Majd jaj lesz neked mingyárt! Hol van a fiu? ! Hohó, elég volt a maszlagból, már minden kisült! Liliomfi nem Swartz, hanem Liliomfi, - érti?! Érti a csuda! Mit beszól itt össze? Liliomfi? Hiszen éppen ő az, akit a bácsi becsukott! Micsoda, már te is félrebeszélsz? - Az ott bent az éa gyámfiam! A gyámfia? ! Talán a pincér is, meg a kocsis is gyámfia? Hány gyámfiad van még, ebadta csepűrágó!? /A parókájába ragad./ mm 1 V

Next

/
Oldalképek
Tartalom