Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390
Swartz. Kányái. Swartz. Adolf. Kányái. Swartz. mii'"I : A iciíij r-il Kányái. Swartz. Kányái. Swartz. Kányái. Adolf. Kányái. Swartz. ványai. Swartz. lányai. Swartz. ványai. Swartz. • < i r -i banyai. Swartz. y: • banyai. Vlionfi. r^yai. . i • \$p!p&rtz. te ugyan szép nevelést adtál a fiadnak! Én, szép nevelést? Ilyen féleszű faj ankét még nem is láttam! Kicsoda féleszű? Az én fiam? ! Kikérek magamnak! Ki szólt az úrhoz? - Tudd meg, hogy a fiad faragatlan tuskó, goromba pokróc! Ejnye már, hogy mondhatsz ilyet?! Az én fiam a legjobb nevelést kapta, - Domayemél tanult Bécsben! Hát igy kell az ilyen fiút fogadni? Ő álig várja, hogy lássa a menyasszonyát, gyorskocsin siet előre és ti meg itt kidobjátok? í Mi dobtuk ki? Mi? - Mi ölelő karokkal fogadtuk! Ölelő karokkal, hogyne! Még a frakkját is összetéptétek. Igenis, ölelő karokkal, de ő hepciáskodott, pocskondiázott, lefitymált, - a lányomat libának mondta, - a pénzemet firtatta - Az én fiam? Azt ő nem tehette. Hiszen a fiad maga mondott le a lányomról! Én mondtam le? Magát ki kérdezte?.. .Most már hordja el magát, azt mondom - Itt van ni! - hát ez a jó fogadtatád? így kell bánni egy tisztességes, művelt fiatalemberrel?! Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ő Swartznak adta ki magit, pedig egy hitvány komédiás. Komédiás? Az én fiam? ! Igen, /Lili omfi felé/ - a fiad is komédiás, - olyan kótyagosan viseli magát! Ez az ember megőrült. Őrült vagy te magad! Elég! Most már vége a barátságnak. Gyerünk fi an, kapsz te másutt is lányt! Az én lányom már kapott is mást! Annál jobb. /Adolf felé :/És a tisztelt Lomfi úr is, - vagy micsoda fi, ő is hordja el magát! /Adolfra :/ Igen édes úr, csak kotródjék! De kotródjék ám kelmed is, - ifjabb Swartz úr? /Liliomfira : / Mi? Az urat is Swartznak hivják?
