Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

Camilla. See... egy színésznek. Szilvái. Szinésznek? - - Ejha. Camilla. Liliomfi! Még n era hallotta hírét? Országos lángészí Alig fél­éves szinész és már nagyobb a többinél. Szilvái. De remélem azok közül való, akik apákat játszanak? Camilla. Nem, - ő szerelmes szinész, - /zavartan :/ - de be fog válni, reménylem, apaszerepben is.../Érzelmesen:/ Hit, remény, szere­pet! Szilvái. Hin. De /az elválasztó ajtóra :/ az ajtó csak zárva volt ennek a Liliomszálnak? Camilla. Ne aggódjék, - sejtem, hogy ön mire gondol, - Liliomfi mást szeret, egészen mást! Szilvái. Ugy. És ki az a más? Camilla. Az a más, /szemérmesen :/ az én vagyok. Szilvái. ön?! /Az ajtó felé :/Na szervusz liliom: neked is lesz egy Eme ­renciád! / El a hátsó ajtón , Camilla követi. Egyidejűleg a for­gószínpad mozgásba jön, az egész szint Liliomfi szobája foglal ­ja el ./ 2. jelene t. Liliomfi. Szellemfi, Együtt. Liliomfi. /Liliomfi és Szellemfi a hátsó ajtón be. Szellemfi a be lépő a­latt nagy sebbel-lobbal 3-4 mellényt, kabátot, bő pantallót ölt a rajtalevő ruha fölé ./ Refr. I. Bár szomorú elválni, Már itt odébb kell állni! Nincs kontó, üres a pénztár, Búcsúzik a ruhatár! Nincs kontó, üres a pénztár, Búcsúzik a ruhatár! Ó... Az ügy sima: Szökünk mi ma! Finitta la Comedia! 1- Ul Ctg -ete^elü ízlésre..

Next

/
Oldalképek
Tartalom