Szigligeti Ede-Emőd Tamás: Liliomfi; Q 20390

A jter :T " •> } «? » rr ••••-. . - ííoi- ::•;:: eijg "

r *.CT .MO'.DSii; .1.1: .nese Kar. lip dácf IV £ rí? I<3» •iliomfi. »iliomfi. yuri. iliomfi. Wi. rfiSrfílC. "

3Y6• AtT. TA 77 aia-fi^A^O . 1 iü Mit ér a gazdagság, Ha szerelem nincsen? Áztat nan árulják Semmiféle kincsen. A szerelmet pénzen Nem lehet megvenni, De egy édes csók ér' Ingyen tud az lenni ! /

Élén

k, lüktető ritmu

sban

:/ Mit ér a kincs, a gazdagság, Ha nincs szerelem? ! Mindent vesz az ember pénzen, De szerelmet: nem! Nem, nem, nem, Nem, nem, nem! Mindent vesz az ember pénzen, De szerelmet: nem, nem , nem! Nem, nem, nem Nem, nan, nem, De szerelmet: nem! /

Közbe

n - a karének vé

ge felé - Erzsivel az élükön, a mellékszoba hátaó ajtaján k

i sorjáznak, el mind. A zene egyidejűleg lefelé fokozó

dik; mire a hát só aj tót behúzzák maguk mögött, a zene is elmúlik

./ 2, jelenet. /

liliomfi és Gyuri a vendégszo

bába nyilló jobb ajtón be./ Szóval ez a Numero egy. /Benyit a középajtón a mellékszobába:/ Ez az ajtó hova nyilik? A belső szobába. /

A melléks

zoba fenék aj tájára:/ S ott, a másik? Az ki a folyosóra. Áhá, két kijárás van. Éppen megfelel a terveimnek. - Tehát ide figyelj. Ennél a két vendégnél én leszek a pincér. Add át a szobakulcsot. Átadja a kulcsot./