Szomory Dezső: Botrány az Ingeborg hangversenyen; Q 20194

- 14 Piri: Csakugyan mit mondjon ki neki ?... /o-t mozdulat/ Breitmayerné:

/egy kézmodzulattal a leánya után

/Mondjon neki amit akar... Mondja megneki, hogy e kitüntető anyaságot nem vállalhatom. Mikor ő távol Norvégiában, gondolom Stok• hóimban... Piri: Krisztiniában... Révész: Breitmayerné:

/csak folytatva

/ i Mindegy az é megszületett: én még . mint zsenge és ártatlan szüzlányka, a Hangliba jártam uzsonnázni. Tehát máshol keresse az anyját. /szivén találva, kétségbeesetten

/ Oh Isterem, keresse, keresse! de hiszen ezt majd nem kell még külön mondani neki ! Keresse! de hiszen majd egyebet sem fog csinálni, ahogy én simerem ezt a tébolyodott eszkimót. Most., hogy igy belekostol-t abba a mámóritó örömbe, r amit csak egy feltalált anya nyújthat kisdedének, de hát mi fog történni, mit gondol, mi lesz majd e keserű csalódás után ?! Az emberi sziv törvénye szerint • . • . elvesztette azt, amit már megtalálni vélt, csak még dühösebben fog kutatni. Anyai szeret t mart irj art Aki szalad, szalad reggeltől estig, mint egy kis csirke pityeregve a nagy tyúk után ! Arról nem is beszélve, micsoda kitűnő ürügye lesz mindenkor, hógy abbahagyja a koncerteket micsoda halálos frász minekünk minden este, mikor a zongorához leül a közönségre mered még négy este! Még négy koncertre van angazsá-lva, gondolja meg ! Mi ezt" előre kifizettük! Ehhez semmi közöm nekem, én kiférem magamnak ! /mind'hevesebb kérleléssel

/ Nézze, nézze kegyelmes asszonyom, legyen szive, mit bánja.? Amint igy nézem ós csodálom, lehetetlen fel nem fedezni önben dgv Breitmaye±né: Révész®