Arany János: A Jóka ördöge. Pórrege /1851./; Q 19938

^osSzinitázfó^;^ 26 Könyvtára víí^eum és Inté

1®* и Daj ! kiáltott Dóka, odavagyok! végem! Hát nem elég volt-e már teveled égnem? Itt is a pokolban, jösz megint kinozni: El se tud az ember békével kárhozni! Te miattad égek ... te vagy oka ennek, Hogy oda nem mentem, hova mások mennek, A jók és igazak, kik a más világba', ördöggel nem estek egy czimboraságba. Daj! ne bánts, ne kínozz, férjünk össze szépen: Térjünk el egymástól, édes feleségem! Neked is könnyebb lesz, nekem is könnyebb lesz: Hidd el, a pokol is mingyárt hűvösebb lesz.

|

( Nem tudom, mit felelt Dúdit asszony néki; Elég a hozzá, hogy ő most is a régi: Osztoznak, perelnek, csúnyán marakodnak. És ez mindig ugy lesz, míg össze nem szoknak. Eddig van. Mi haszna toldanám, foldanám? A kinek esze van, ezt se' hiszi talán. De bölcs tanulságot vehetni belőle, Mert az ember soh'sem tudhatja előre: Hátha valamelyünk igazán ugy járna Mint a szegény Dóka s az ő életpárja!?