Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

95 váltóit is kifizettem . . . (elérzékenyülve) sőt Klára leányom által vői rangra óhajtottam emelni . . . Fülöp (sirva.) Soha sem felejtem el jóságát. Góth, (megtörli zsebkendőjével homlokát és szemét, a kendőt aztán zsebe helyett a földre ejti. Ismét szigorú, ünnepélyes hangon.) On álnokul visszaélt bizalmammal és férjes leányomra vetette csábító hálóját. (Matild szólni akar.) Csitt! most én beszélek, a biró és apa ... Ily előzményre a mi szokásaink szerint párbajnak kellene következnie.De ki ölje meg önt? Vömnek nem szólhatok, mert nem akarom egészen megsemmisítni e f megtántorodott asszony családi békéjét. En nem ölhetem meg. mert nem tudok vivni. (Fülöp lehajol, fölveszi a földről a zsebkendőt, s Góthnak adja, melyet ez mérgesen kiránt kezéből és zsebébe tesz.) Nincs hát egyéb hátra, mint berendelni nemesi birtokomról négy legizmosabb béresemet, és ha ön még tovább folytatja incselkedéseit, ezek öklei által venni magamnak lovagias elégtételt. Ne feledje ez ünnepélyes Ígéretet... és most el szememből! Fülöp (keserű fájdalommal.) Ez a hála! De nem panaszkodom, hiszen nemsokára fényesen kiderül ártatlanságom, és majd akkor, akkor uram, sirva fognak bocsánatot kérni tőlem, kinek boldogságukat és / nyugalmukat köszönhetik. (Magában.) Es most el Bélához ! (Az ajtóból visszafordúl, megindult hangon.) Isten önnel uram! Ha majdan megismeri értékemet és epedve óhajt ismét keblére szoritam. jusson eszébe.