Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

93 bántalom ez, mint amit ön épen most vallott meg, hogy csak eszközül használt engem bosszújára. Arczulütés sem alázza meg jobban a férfi, önérzetét, azt is inkább / megbocsátja. Es ön ezt vágta szemem közé, ezt! TIgy-e, nem is igaz ? Ugy-e, csak pillanatnyi fellobbanása sugallta? Matild, édes Matild, feledjük el a kölcsönös megbántásokat s ne hallgassunk másra, csak szerelmünkre ! (Magához vonja Matildot.) Matild (vergődve.) Hagyjon el, vagy segítségért kiáltok! TIZENHETEDIK JELENET. ELŐBBIEK. FÜLÖP. Fülöp (lélekszakadva.) Valahára megtaláltam t / Várdai (elugorva Matild mellől.) Átkozott bolond ! (Matild székbe roskad, kezeibe temetve arczát.) Fülöp. Mindenütt kerestelek ... a délutáni vonattal megérkezett a feleséged. Várdai (ijedten.) A feleségem! Hol van ? Fülöp. Keresett lakásodon... fel van indulva... mérget, vitriolt, válópert emlegetett, y Várdai. Az égre ! mily botrány ! Felelj már, hol van Adél ? Fülöp. Azt hazudtam neki, hogy a Rózsáshegyre mentél... szamáron siess, hogy ott találO d ' d jon, különben semmiről sem állok jót. Várdai. Oda vagvok! ez a botránv még hivata-