Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Matild. Mit keres? Istenem! hiszen Fülöpnek * mindig van valami dolga barátjaival. Góth. Semmi kitérő felelet! Fülöppel te ártal- | mas kaczérságot folytatsz, mely ingerlésből és igéret- ] bői áll. - , I Matild (visszafordul a tükörtől, nevetve.) Én, | Fülöppel ? A Góth (Bélához.) Nevet. Béla (a pamlagra ül.) Mondtam, hogy képte- | lenség. Góth. Jó, jó, majd meglátjuk. Őrködni fogok sha rajta kaptam, reszkessen haragomtól. (Matildhoz.) Ne nevess e rettentő pillanatban. Matild. De mikor .... Fülöp .... ah ! (kaczagva) papa, ezt a pompás tréfáját sohasem felejtem el. \ (Hirtelen elkomolyodva.) Jól vau, papa, nem nevetek már. Góth. Szerencséd ! Az első vádpontot tehát egyelőre elejtjük. Térjünk át a másodikra. Tudod, honnan jövünk most férjeddel? A kaszinóból. Es tudod, mit műveltünk ott? (ítettentő hangon.) Ebédeltünk! 'f Matild. Ilyen későn, papa ? Góth. Későn? Még ő kérdi, hogy későn! Tudod-e, . te magadról megfeledkezett asszony, hogy azért ebé- j deltünk oly későn, mert itthon nem kaptunk ebédet ? Matild (nevetve.) Az igaz, most jut eszembe, hogy erről egészen megfeledkeztem, úgy elfoglalt a mai közgyűlés. (Bélához lép.) Egy-e Bélám, nem haragszol ? Látod, hiszen csak kedvedért tettem; te ki-