Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Adolf. No igen, egy kissé ki volt pirulva, de jól állt neki.... (Kivül csengetés.) Megint ez a csengetés! Oh idegeim! (El.) Fülöp. Yégünk van! Adél sejt valamit . . . minden áron el kell oszlatnom gyanúját. . . . KILEXCZEDIK JELENET. ADÉL. FÜLÖP. Adél. Jó napot Fülöp! A legénytől hallottam, hogy csak maga van itt. Nem jött még haza Matild ? Fülöp (zavartan.) Még nem. . . kezeit csókolom . . . esküszöm, niéíx nem. i * Adél. E^kii nélkül is elhiszem. . . . Várjunk hát rá együtt Reménylem, nem feledte el, hogy ma bizottsági ülésünk van ? . . . (Leül.) Ottóval akartam elkísértetni magamat^ de ma egész nap nem volt otthon. Nem látta őt véletlenül? Fülöp (félre.) Kezdi már. Résen legyünk! (Fenn.) Itt nem volt, esküszöm, nem volt itt! Adél. Talán csak nem ment nélkülem a nőegylet közgyűlésére ? Fülöp. Nem, nem ! Legyen nyugodt. . . nincsenek együtt Adél. Együtt? Kivel? Fülöp (zavartan.) A kit gondolni méltóztatott. Adél. En senkit sem gondoltam. ... Ki az, a kiről oly aggódva akarja elhitetni, hogy nincs együtt Ottóval ? csiKY : ,:ú ri

'T.i'ip. 4