Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Fülöp (befogva fülét.) Nem vagyok kíváncsi.. a levéltitok szent és sérthetetlen. Góth (halkan olvas.) »Nőd még mindig angya' és szilárd, mint a szikla; de a sötét felhő sürüsöi dik, utazzatok minél előbb Gróth krassói jószá; gára« ... Ez az ember tudja, hogy nekem jószá) gom van Krassóban. Béla. Nem az itt a kérdés, hanem e gyanús! baljóslatú szavak Mit tegyünk ? Fülöp (magában.) Az orvosság hat Matilc mentve van ... mégis csak okos ficzkó vagyok én .. .

J (Örvendezve dörzsöli kezeit, hátat fordítva a másil kettőnek.) Góth (gondolkozás után.) Mit tegyünk ? Elősző is keressük a sötét felhőt. (Észreveszi Fülöpöt. Meg ragadja Béla kezét.) Hah! nézz oda ! Látod ? Béla. Ugyan hagyja azt a boldogtalant! Góth. Régi dolog, hogy látás dolgában a fér jek az egy napos macskák színvonalán állnak. (Lábujjhegyen Fülöp mögé lopózik, s hirtelen megragadja mindkét karját.) Miért dörzsölöd a kezedet ? Fülöp (visszafordul, ijedten.) Mert fázom. Góth. Fázol, huszonkét fok mellett árnyékban Fülöp. Vannak pillanatok ... az ember izza és fázik. . . forrólázban is lehet dideregni... sem más oka nincs, legyen nyugodt! Góth (sötéten.) Elég! (Eltolja magától Fülöpö Bélához megy, súgva.) Vigyázni fogok ez emberre Most pedig tettessük magunkat és ámítsuk el. (Fülöp*