Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

I elég világos. (Bélához.) Mit értesz voltaképen a nagyravágyás alatt ? Béla. Matild nagyon szerény, nagyon visszavo- . nult; szeme nem hat túl a szűk családi körön: nem óhajt szerepelni, feltűnni, ragyogni, más nőket elhomályositni s engem irigyeltté tenni a férfiak között. Góth. Borzasztó ! mennyi hiba egy fiatal aszszonyban. Ottil. Pedig Béla társadalmi helyzete, jövője, előmenetele megkivánná, hogy neje kiváló helyet foglaljon el a társaságban; hogy modorát, szellemét, öltözékeit példaként idézzék, szóval, hogy nap legyen a társaság egén, s maga köré gyűjtse s megvilágitsa fényével az apróbb csillagokat. Góth. Mennyi panasz alig félévi házasság után! Halljuk, mit tudsz rá felelni? / Matild. En csak azt felelhetem, hogy szeretem Bélát s kedvéért mindenre kész vagyok. Góth. Hát akkor mért nem ragyogsz a társaság egén, mért nem gyűjtőd magad köré az apróbb csillagokat ? Azt hiszem, elég pénzt adok hozzá s pénzzel az ember minden lehet, még nap is. Végy rólam példát. Ki látja ki belőlem a hajdani vasárust ? Senki... Földbirtokot vásároltam, nemesi czimert szereztem és beírattam magamat a gentry-casinóba. Ki merné kétségbevonni, hogy igazi gentry vagyok ? És most előáll a leányom s a maga szerénységével, ügyetlenségével, polgáriás modorával szüntelen eszébe juttatja a világnak multam vaskorszakát!