Csiky Gergely: A jó Fülöp; Q 19808

Marcsa. Meghagyta, hogy ne várjunk rá, mert maga sem tudja, mikor jő haza a nőegyleti közgyűlésről. (Kivül csengetés.) Ah! talán ő nagysága! (El a középen.) - jBéla (bosszúsan egy karszékbe vágja magát, Adolfhoz). Hát te mit ácsorogsz itt? Adolf. Ha nagyságodnak terhes jelenlétem, én nem tolom fel magamat. (Indul.) Béla. Megállj ! (Adolf megáll.) HARMADIK JELENET. ELŐBBIEK. GÓTH. MARCSA. Góth. Jó napot Béla! Dolgom volt a városban s házatok előtt eszembe jutott, hogy épen most ebédeltek. (Óráját nézi.) Fél háromra.... A rendes órátok Feljöttem hozzátok ebédre. / Béla (fölkel.) Epen jókor. Góth. No, ha jókor jöttem, ugy csak siessünk az ebédlőbe. Pokoli étvágyam van. Béla. Matild a nőegylet közgyűlésén tölti a / napot s elfeledett az ebédről intézkedni. Es igy a pokoli étvágy — / Góth. Mehet a pokolba. Ertem. Teringettét! / mégis bosszantó. En is ember vagyok és vannak pillanataim, mikor éhezem. Adolf. Bocsánat, talán szolgálhatunk szerény ebédünk maradékával ?