Csiky Gergely: Kaviár; Q 19409

- 42 Sgy gyászruha a viz szinôni hahó, ne félj! Megmentlek énl ^ugrottam egy perc alatt 3 az örvény már la elraj dtl Kitört a vész I Vad fergeteg! Villám *±üáaricKlk villámot kerge tet tl kütyült a széli Duciált a kürti 3 a sápadt nő... alámerült... ta nom maradt utána mési В láda és a néma gyász... Kgy bus regény hősnője tán a eápaut nő... az Aldunán... /szán után/ így volt körülbelül... íme ezt tettem... bz minden bünom.•• Mondjátok megér emleía-e, bogy eldobjatok magatoktól* /eldobja a fő kötőt/ Brigittái /fölkel, megszorítja Achilles kezét/ Nemesen cselekedtél. Miraada« /идуа иду/ Hős voltál! Mártát Marcsa a tiéd. iraaüai 3segény asszonyi N® tudok könnyek nélkül nézni hátrahagyott ereklyéire, Engedd tses Achilles, hogy örök emlékül eltegyem a fő kötőt, /to Ivos si/ Márta« És én e kis topánkát. /fölveszi/ Brigittái És én a fűzőt, /felveszi/ Achilles« /me hatott on/ Tegyétek el a gondoljatok néha a boldogtalan aldunai sápadt nőre... b© most remé-