Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Q19397

- 35 lassan kall fölemelkednie. La jól tudom, bármily gondosan ültettük át Közénk, bármennyire idegen ágat oltottak is ocléd, hazád levegőjén visszaváltozol. ',1a óh, légy okos, ae azállj szembe oly hatalommal, mely erőtök felatti, Hazád lelkes, harcias, sebei sokak és nagyok., de oly béklyókat raktak rá, melyeket csn< a rozsda emészthet el. Páltelek if

jus nem tudom, de baljóslat támad bannen. Ne feledd, hogy jövődben nem egyedül fogsz álla&i a ha elbukol, másokat is magaddal rántasz az örvénybe, mert leányom osztja sorsodat,, s mert iégpvft leányom boldogsága az enyém is - ón rádbizie® öté Rákóczi: Fenség, oly kincset biz rám, mely nekem a legdrágább, sót mindenem, 8 csak dóré kockáztatja mindenét. kit a jöy • rejt jó, vagy balszerencsét - azt nem köthetem le, mert istené, de hűségemet igen, mert az tőlem fü, g, meet az tulajdonom. Károly: / lányéhoz vezeti / Nyújtsd neki jobbadat. Tedd boldoggá öt. 9. jelenet. jLÍl ibbiek, 3uceellai

t imaráa Kamarás: 0 excellúiiciája, gróf Buccelinl kancellár. Károly: Jzivesen látjuk, mindjárt hallani fogod, mit vélend a házasságról a kormány. iuceeliaij / jón J Lenség, elutazta előtt siet lem udvarolni, némi kiegyenlitend k vannak, mint fenséged tudja. Károly: Kabinetembe vonulok. De engedje meg excellenciád, ho y egy örömhírrel meglepjem. iSxcelifciiciád az első, kí ezt hallja.