Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Q19397

- 2b » Komonr*yik: 3rr ... / tó eéjét kiveszi, irónt ad kezébe és papirt / Hier. / mutJtja, hogy irja fel / Bercsényi: / ir, egyik szemével a Komornyikra néz / Mondd urddnak, hos y akaazlásson fel s fogadjon helyetted oly szolt- át, aki megérti a ma yar szót ... / átadja a papiét"/* Komornyit: Ich danke, ich <srerd,a schon ausrichten. / el / Bercsényii hasérik végső reménye, óh tűnj f 1 nekem, de ne ily alakban, mint inasaid ... Szivéhez szólok, ha vizzé nsm változott vére, ha csak egy csepp van még ere ben * Rákóczlakéból , láncra kell gyulladnia, mert az örtféaá szélén* annyira még neaf ' állottunk soha, mint moat. Res szálán ént, mint eddig, most sgész tistŐRünKet magra..adják, s ait eddig titkon akarta tőlünk elraoolni, azt most nyíltan csereberélik, s nemsokára nincs többé magyar »alkotmány. 3. jelenet. alöoblek, Rákóczi, vendégei. Rákóczi: Gróf ur, boc^&nat, vendégeim vannak. Pardon é raoá. Borcsáayi: űa Rákóczi i'ex-encet keresem. Rákóczii Az én vagyok. Bercsényi: öan ... Jn ? Rákóczi: No igen, én. Bercsényi: On i / kacag / Rákóczi: Gróf ur,»it jelent ez ? Bercsényi: Néz ön valaha tükörbe ? Rákóczi: Hisz tükör nélkül élni ee® lehet. Bercsényi: S ön nem kacag maga-mó^án ? '-K.-czí: