Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága; Q19397

Jól választottak ... a fiúi szeretet a hivóka, hogy léjére csaljanak ... Oh, ner lesz erőm ... hláoa küzdök, nincs erőm méraékleni az örömet, a bánatot, mely egyszerre ig,y megrohan. 6. jelenet, hlübbi, Ilona. Fiam. Anyám. / airva egymás keblére borulnak, szünet múlva Ilona kezeinél fogva fiát szemléli, végre a legnagyobb örömmel / dz 5. íCépzetim máaa ... az én hó a fia®. / megöleli / / félre / Köszönöm unyóm, e nagy örömeti / hirtelen elkomorodva / dövid az öröm sötét éjjelünkben csak egy villámfény, hogy láthassuk egymást s oe. perc múlva őrökre elveszejtsük. Tudod-e hogy karjaidból rögtön kitépnek ? Cserében e

0y német tábo nokot bocsátottak el fogságóból. ö2ámüzetésbe visznek messze t led, messze hazámtól, s nem látjuk egymást többé soha. / zokogva / sohasem. . A Az igazak meglátják e^mást. Hiszek istenünkben, ue félre a könnyekkel, félne a siralommal. Az idő sohasem volt drágább, minden percben egy század veszhet el a jÖvöböl. Tudnom kell fiam, rólad mily hitet vigyek bujdosó utamra vigaszul, s mit hagyok itt benned hazámnak. lég er >sek-e karjaid letépni láncait ?. Kert neked kell a hüvelyben nyugvó kardot kix-ántani. Kardot ? Miért ? Hogy vi:;3zaazivd hizán szabadságát, vagy meghalj.