Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 42 /Vőlegény/ Ko mo ma: Inas ? Vőlegény ; Ко mo ma /kis szünet után, mely alatt, mint egy éhes farkas, mohón gusztálja a lányt/ Ejnye.... a menyasszonyom biztosan sajnálni fo gl a.... /hiselegve/ Én is ugy sajnálom a Komteszt. Olyan nehéz lesz elszokni tőle. /aki borzasztó kinosan, féltékenyen figyelte a lányt is, a vőlegényt is, keservesen/ Hát mersze méltóságos ur kérem. De tetszik tudni méltóságos ur, az mégis csak cselédsors. - Ha majd kertészné lesz belőle.... /szó rakó zo t

ta

п/ Hát persze. .. /tovább nézi a lányt, látszik szeretne kikezdeni vele valahogyan, de hát mégsem lehet a mátkája előtt. Végül is lemond az ügyről. Legyint, majd az Inas felé őszinte bosszúsággal/ Hogy az ördög vitte volna el magát, Lajos! /sebesen el, balra/ /nagy asszonyi diadallal, hencegve az inas felé/ Látta, hogy pusztáit? /hangsúllyal/ "A Vőlegény ur"!