Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 4o /Vőlegény;/ /sé

4ál fel és alá, fütyörészik, látni rajta, hogy nem tud megnyugodni. A homlokát törli, végre az inas felé fordul, szégyenkező habo zással/ Nagyon ragyás? Inas ; /vigas ztaló

ai/ Kicsit. Vőlegény; /megtörve/ Várjon. Felveszem a kabátom és ha majd elvégezte a munkáját, lemegyünk a faluba. Megmutatja, merre lakik, jó? Inas; Igenis, méltóságos uram. /bosszankodva megvakarja a fe

:ét/ Most jut eszembe. Azzal is bal van. Az a pprszóna ellouta a kovácsné lepedőjét a ruhaszárító kötélről. Tegnap bevitték a csendőrök a községházára... Vől egény ; /dühbe j ön/ Hogy az istennyila!.... /aztán megkönnyebbülten sóhajt fel, mitn aki megmenekült attól, hogy valami szörnyűséget kövessen el/ Hála Isten! Nézze Lajos, vigyen fel a szobámba két cseber hideg vizet, de hideg legyen, hogy csak ugy sisteregjen!