Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 31 /Vőlegény/ Özvegy; Vőlegény: sparherden. Nem akarok hazudni magának. Nekem minden nő tetszik. A kövérek, mert olyan .jó kövérek, a soványak, mert olyan szén soványak. Majdnem mindenikben találok egy idomot, egy intim gödröcskét, Valami szint, izt, ami mozgásba hozza a véremet. Tizenkét éves koromban, amikor a világjáró angol kalandjait olvastam, és oda jutottam, hogy Phileag Pogg átöleli a fa derekát, táncolni kezdtek előttem a betűk, a vér a fejembe ment, ha olyanokat olvastam, a. legjámborabb könyvben,hogy Rozika teleszedi a kötényét gömbölyű almával. Gömbölyű! Ez a szó nekem már elóg volt! Mindjárt eszembe jutott róla valami, /gömbölvü gesztust csinál a kezével/ Mondja, mi cz? Az én külön egyéni szerencsétlenségem? Mert higyje el, hogy boldogtalan vagyok, ha valami o'yan asszony közelébe kerülök, aki őszintén, igazán tetszik nekem, szinte fáj. A halántékomban pattanásig feszülnek az erek. Szomjas leszek. És éhes leszek. A torkom kiszárad, /mert a vőlegény már nagyon közel van hozzá/ Üljön kérem egy kicsit távolabb. Pardon.