Hunyady Sándor: Júliusi éjszaka; Q 19149

- 26 /Vőlegény/ Isti ; Özvegyi /a granofon felé/ Isti! /nyul egy másik lemez után/ /megjátsza a leghevesebb lelkiismeretfurdalást/ Nem! Nem! Dehogy! Nemcsak megharagítottuk, hanem fájdalmat is okoztunk szegénykének. Az ilyen fiatal lány olyan érzékeny, mint egy virág... és ennen én.... /hamisan csengő emfázissal/ ...aki ugy szeretem.... Megyek utána...megbékítem, /a vőlegényhez/ Vissravezetem a karjába. Maradjon itt. De legyen egyedül, /a gavallérokhoz/ Íz urak jól tennék, ha elnároloynának innen. Menjenek fel kártyázni. Egy kis oóker. Én is játszom. Revansot kérek. Tegnan este nagyon megkonasztottak. Agyő, a viszontlátásra. Megkeresem a duzzogó gerlicét, /elmegy a szinről, az ajtóból még egy utolsó kacér oillaitást vetve az összes urakra/