Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 55 - . . f • . » aki mindenáron el akar futni / Bistos, hogy ez volt az a fa, szerelmetes fiam ? Nem tébessted el ? Frici: / dadogva / Ez$ az, apám. De én agy félek. Hátha nem is lcincs, hanem valami gonosz ember lelke. Kocsmáros: Ne félj, drága kis boaram, megvédelek én. Kincs van itt egészen biztosan, aoi-t a kincs coak az ártatlan emberek előtt jelenik meg. A gonosz lélek meg csak a bün söknek. De, ugy látszik, próbára akar tenni, mert ma már a negyedik péntek, hogy ide kijövök, é® mégsem jelent meg. S azért hoztalak magammal, ártatlan kia fiam, hogy talán neked majd megjelenik. Mert ugye, te ártatlan vagy ? | Frici: / büszkén / Az vagyok apám ! ) Kocsmáros: ügye még soha nem cicáztál a lányokkal ? Frioi: / csodálkozva / A lányokkal ? / röhögve / De igen ... igen ••• cicáztam. Kocsmáros: / kiáltva / Kivel, te akasztófáravaló ? Frici: Hát a kántor uram Lidi lányával. , Kocsmáros: ó, te kötöznivaló bolond, pont egy ilyen ágrólszakadt fehérnéppel ? De mondd csak ... hogy cicáztál vele ? F*ici: Hát ... virágot vittem neki ... aztán megsimogattam a haját ... aztán ... Koeemáros: / közbevág / ... és mig mit csináltál vele ? Mondd meg gyorsan, mert agyonütlek. Frici: Aztán meg akartam csókolni. Kocsmáros: ís ? • Frici: / szomorúan / De ráütött a kezemre. /