Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 50 Mind: Kántor: Mind: Halljuk hát a kántor uramat. Kedves felebarátaim ! Hem értették meg kigyelmedek a dolgot és mindjárt első haragjukban akartak cselekedni, pedig h'.t a Biblia is azt taiitja, hogy a: eleő haragodban fontoljad meg, mit te3sel. A kocsmáros ur nem akarta megszegni a szavát. Csak a Frici gyerek magyarázta meg rosszul, azt meg úgyis tudják kentek, hogy féleszű szegény. A kocsmáros vat csak azt üzente, hogy most nem tud Lacival beszélgetni, mert beteg... ügy ... az már má3. 9. jelenet. Ilon: Kántor: Mihály: Kántor: Kocsmáros: Mihály: Kocsmáros: Mihály: Kántor: Mihály: Előbbiek - Ilon. / belép / Édesapám, az ágyát megvetettem. Ivo emberek, akkor menjünk szépen haza, hagyjuk a kocsmáros urat lefeküdni. l-e én tudom, hogy nem látja kend szivesen a fiamat. / súgva, a kocsmárosnak / Mondja már, hogy szive sen látja. / erőltetve / Már hogyne látnám szivesen. Hát; szivesen látja ? -zivccen, szivesen, csak menjenek már haza. Be nem addig van az. Ha szivesen látja, akkor hadd follyon a bor, ne sajnálja kend. ő se sajnálta a vé rét, pedig az többet ér, mint a kend lőréje. / súgva / Hozasson nekik bort, ezek szépszerével aen mennek el. / félre / Legalább magam is iszom. Ha pedig beteg az ur, hát feküdjön le, most már senki