Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

y - 40 - . . öreg ember vagyok, megtört az élet, számtalan csatát j küzdőt bem végig... Eső marts kl az arcomat, száritott a nyár ás megkínzott a tél ! / indulatba csap át / De ha valaki a kutyáját akarja rám uszítani, van még elég erő ezekben a vén kínokban, hogy annak az oaberhel: megfeleljek. / nagyobb nyomaték kedvéért megemeli a botját / Kocsmáros: Botot emel rám a saját házamban ... maga csavargó senki ! / rá akar rohanni, de Ilon közéjük veti magát / Ilon: Megálljon apám ! Előbb engem üssön meg, csak azután őt, mert én a kedves Mihály bácsimat a testemmel is megvédem. Kocsmáros: / irtózatos dühhel / Apád ellen lázadoz ? Te istentől elrugaszkodott lány ! S kit veszel a védelmedbe ... Hem szégyelled magad ? Egy tolvajt ? Mihályi* / összetörve / Tolvaj ? Köszönje meg a lányának uram, hogy nem csinálok verekedést, de megbánja még kend, hogy tolvajnak nevezett ! / lassan indul kifelé, Ilon az ajtóig kiséri, a kocsmáros dühösen beszalad a másik szobába. • • .

: •. •• . '•" '•'••• . • • * • • f - í j ... Lidi: Ez aztán a patulia. Ilon: látod, látod, igy bánik velem. Lidi: Uo hiszen semmi baj. Végre kimondt d, ami a sziveden feküdt. Tudom isten, többet nem fog a házasságra kényszeríteni. Figyeltem az arcát, mikor Laciról és az apjáról beszéltél, olyan képeket vágott, mintha éretlen vadalmát harapdált volna, igy látszik, nála