Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

- 32 Ilon: Lidi: Mihály: Lidi: Mihály: Ilon: Mihály: még most som hiszem, hogy Laci meghalt. Itt van a levél, amelyben Deli Jancsi mogirja a Laci halálát, / olvassa / n Sugár Laci pajtásom, akivel egy ezredben szolgáltam, ezelőtt tiz nappal, egy igen véres csatában, a roham közben, aAol mindig ő .-•ÍIvolt az élen, golyótól találva elesett. Még a holt testét sem találtuk meg, mert hátrálnunk kellett. " / összehajtja a levelet / Te aóg özek után is reménykedsz ? i Hátha csak sebesülten maradt a csatatéren ... él ő még, biztosan él ! Azért hát te se busulj ! / uj ból énekelni kezd, majd" kitekint az ablakon o felug rlh b az ajtóhoz szalad / Mihály bácsi ... Mihály v ;.r —

^ .--.

^n., A fs'JL ^ 13. »*> tok : ládi ) / megáll az ajtóban / Mit kiván, kedves leányaszszony ? Jöjjön be kigyelaed egy kicsit beszélgetni. Nem megyek én be ebbe a házba. / odamegy hozzá a a kezénél fogva bevezeti / Jöjjön édes Mihály bácsi, az én kedveméit. Én rám talin nem haragszik ? Vétettem én valamit Mihály bácsinak ? aga nem, kedves Ilonkám, hanem az édesapja. Kát szabad lett volna igy elbánni velem ? Még magának is megtiltotta, hogy egy jó szót váltson velem. Pedig köteles lenne rólam gondoskodni és ő inkább a sárba hajit ja a kalácsot, mintsem, hogy nekem adjon egy darabot. De nem szeretnék helyette rapportra menni a másvilágon.