Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

p t o i 6 e t Hol volt, hol nem, messze-messze, Régmúlt ho;iályába veszve, Történt egy kis faluszélen, Veres kocsmáros kertjében. A kocsmáros árva lánya, Széltől féltett Ilonkája, Szemét Lacira vetette, Boldog szerelmet keresve. S a kis idillt, - régi átok. Megzavarta a kocsmáros. Hol volt, hol nem, messze - messze Régmúlt homályába veszve, Muzsika szélt, verbuváltak, Legény kellett a coászárnak. Gonosz csaplár és a társa, Lacinkat halálra szánta. Elküldött ék vad csatákba, Hiába sirt Ilonkája. No de végül s igy van rendje, Győz a két sziv szép szerelme. Hol volt, hol nem, - de elég lesz, /Hiszen mindent elmesélek. Kezdődjék végre a játék, Idő a rault, a réges-rég, S a tanulaág ma az legyen j » Mindent legyőz a szerelem !