Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

20 nem veszik as emberek a kezéből, talán még agyon is ' csapja. 13. jelenet. .Előbbiek, Laci. Laci» / benéz az ablakon / Majd agyoncsapom én kendset, de ugy, hogy az édesanyja se ismer rá a másvilágon, csak beszéljen itt mindenféle hazugságot. Honi Laci ! Az istenért, ha meglát az apám ... Fórisné: Tudtam, hogy igaz ! Tudtam, hogy igaz ! / kesét dörzsölve a sarokba vonul, onnan lesi 3andán a fiatalo kat / iaci: Iía lát, hát utóljára lát, mint ahogy te is. Egy pár <5ra múlva, amikdr viszik a regrutákat, én is elmegyek, caakJiogy ellenkező irányba, lei a pusztára, ki a bizonyta ianságba. Ha nem látsz többet, majd elfelejtesz, aztán majd másvalakivel boldog leszel... Engemet meg vagy széttépnek a farkasok, vagy felakasztanak valahol, mert gyilkolok ... hitemre mondom, / eltűnik / Fórisné: / apró léptekkel tipeg kifelé, látszik rajta, hogy igen örül, hogy tanúja lehetett a jelenetnek / Szt elmondom minden szomszédasszonynak ••« Ilon: •Laci ! Kedvesem ... Laci 5 / a nyitott ablakon kétségbeesve néz utána / Fórisné: / 'Ilon kiáltását hallva, összecsapja kezét s ugy bámul, mint, aki csodát lát / Micsuda csuda ? / gyoj>aan el / Lidi: Te jó Isten ! Ezek csupa szerelemből elhagyják egy mást. / Ilonhoz / n megyek és estére visezaho -