Szigeti József: A vén bakancsos és a fia…; Q 18915

Mihály« / hidegvérrel a kocsma elé áll, pipájából a kocsmáros orra alá füstöl / Hogy mondta az ur ? Hogy én vagyok bitang sehonnai csavargó ? Hát hallja az ur ... ki lei gyen az ur voltaképpen, micsoda nációból származik, hol született. Atyafiak I Ki nem ismeri ezt az embert? Hisz ezelőtt huszonnégy esztendővel, mikor ideszökött a zabkenyér elől, egy rongyos zsebkendőben hozván e gész bagázoiáját, csudájára jártunk, mint a najomkomódiának, mert a koplalástól ugy meg volt kinozva, hogy a szegedi szappant megette sajt helyett. És olyan lapos volt, hogy át lehetett rajta látni, mint a máriaüvegen. Igaz-e vagy nem ? Mind: Igaz, ugy von, Mihály bácsi. Mihály« No lám, most meg ő akar nekünk komandirozni, pedig tudja az ur, hogy ki vagyok én. Tizenkét esztendeig ettem én a császár kenyerét, az ur füle mellett nem re^üt még el annyi darázs, amennyi golyő az én fejem felett fütyörészett. Jzunyog nem osipte meg az urat annyi, ahány í-ebbel az ér: várén folyt a hazáért. Azonkívül, szóljanak kigyelmetek, atyafiali, van-e ember a faluban, kivel én jót nc tettem volna ? Ferenc gazda ... ki gyógyította meg a kend tehenét ? I.paraszt: Biz azt kigyelmed. Még a kata&koa éránat io megrepe rálta. Mihály: Hát a kemencéjét ki tapasztotta meg, nénémasszony ? I.asszony: Azt bizony kend. Még a káposztámat is eltaposta. II.paraszt:Az én házamra meg olyan >zent Flóriánt pingált, hogy a ssolgabiró ur majd meghalt nevettében.