Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

- 8 Templom falán illő az arany ék, De a konyhában jobb a vasfazék; A tyúk tojása által többet ácl, Mint hogy ha sasként fellegekbe vágy; S ha jól őröl malomban a szamár, Nagyobbra tartom, mint ha prédikál. Végezd a dolgod, úgy vagy valami... Csak ezt akartam rég megmondani. /Bókol, El balra./ PHILIBERT /Leona szavait eleinte gúnyosan, majd a legnagyobb méltatlankodással hallgatta./ Fazék, tojás, tyúk, konyha és szamár... /megrázkódik,/ Ah! még idézetül is iszonyú ! S e nőszemély húsz éve érzi már Magasban szálló lelkem ihletét... Mily eszmekör!,..Tyúk, konyha, vasfazék! /megrázkódik,/ És a malomban őrölő szamár...! Te sem tudsz magasabbra szállni, lány? CARINA. Oh nem, papám! repülni szoktam én A felső régiók fényes körén A nap góczától nem pislog szemem, A sphaerák összhangját jól ismerem, A föld zajától lelkem oda száll, Hol angyalok bandája muzsikál. A felhőt hallom, a mint háborog: Miért nem pótolhatja a napot? A fénybogárka ott röpköd velem, és azt kivánja, csillagnak vegyem; A sassal szállok, szárnyait kitárja; Legyen - mond büszkén - napfogyatkozása. De bármit teszek, áll a régi ég... Csak ezt akartam hozzáadni még. /Bókol. El balra./