Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

2 1 PHILIBERT. C9end legyen! Birád előtt állsz, nern apád beszél. CARINA, /bosszúsan/ No, jó, menjünk hát! Itt van a karom /Mérgesen a kópián karjába ölti karját./ KÁPLÁN./megbotránkozva elrántja karját/ Oh! ohl ez illetlen dolog, leány! PHILIBERT. /a képiárhoz/ Még egyet! Hagyd meg a kolostori Szüzeknek, lányommal jó bánjanak Egyék, igyék mindent, a mit kiván, Nehogy megbőjtöltessék, mit apáczát. ' KÁ >LÁN A böjt a lélek tisztulása. PHILÍBERT. Szót se ! Nem tűrök ellenmondást. Menjetek! CARINA. /Visszafordul az ajtóból/ Papám, ne tedd, az égre kérlek! PHILIBERT El. ! KÁPLÁN. Elég, többé egy szót sem engedek. CARINA. Dél van, menjünk hát, én mosom kezem. /Bosszúsan karonfogja a k&lánt és kirántja magával az ajtón ./ PHILIBERT /magában/ S most álljunk lesbe! Készen áll a tőr, Gazdag prédáját nem téveszti el. Oertek madárkák jertek szép madárkák, Biztos fegyverrel vár a »»agy vadász.