Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

PHILIBERT /kitörő örömmel/ Ah eszköz! Megvan! Megvon a fonál. Ha eszköz voltál, mely kéz vezetett? CARINA. Azt nem mondom meg. PHILIBERT. S ha parancsolom? CARINA. Akkor sem, mert nem adhatsz oly parancsot, Hogy esküt szegjek, s én megesküvém. PHILIBERT. S ha büntetően sújt rád haragom? CARINA. Tépj bár izekre, húzd ki fogamat. Vágasd le orrom és fülem, vitess Vérpadra, nyugton hajtom fejemet A hóhérbárd alá és hallgatok. PHILIBERT. /félre./ Mily fej, mily jellem! látszik, hogy leányom. Be kár, hogy nem fiúnak született. /Fenn/ Dó, nem szorultam rád. lm a fonál Kezembe van már, nem szalasztóm el. Ha czinkostársid vonnak, a levélért Bizonynyal eljönnek: hálót vetek, A melyen fennakadnak. Mosolyogsz? Azt véled balga lány, nem olvasok Szivedben? Engem vélsz kijátszani? /Nevet./ Korábban kelj föl! Nem fogsz czinkosiddal Beszélni, tőrtől óvni nem fogod. /csenget./