Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

CARINA Ej! nem kereszt van a kezedben... Előre! nyújtsd felém! szivem felé! Tán csak tudod, hogy hol van a szivem? EMÁNUEL /előre nyújtva kardját/. Oh! ohl CARINA Kardoddal kardom összeér, /Összemérik kardjaikat/ A két lap igy végig súrolja egymást, Rést lesve, melyen át a testhez ér. Első szabály, nem adni rést az ellen Kardjának s a mienknek lelni rést. Érted? EMÁNUEL, Nem. Hangod ugy cseng, mint ezüst. Az összemért kardokban vas csikorg: E két érez együtt visszás hangot ad, i CARINA. Nos, érthetőbben mondom hát: azon légy, Hogy ellenségedet megsebesitsd, A mig magad sértetlenül maradsz, EMÁNUEL A bibliában én azt olvasám: A mit magadnak nem kivánsz, ne tedd 'Mással sem. CARINA /türelmetlenül/. Eh! harczban nem bibliázunk! Vigyázz! most hármas cselvágást teszek, Elütve kardod...így! Találva vagy. /Félreüti Emánuel kardját s a magáéval mellét érinti./ EMÁNUEL. Találva, épen szivem közepén, CARINA. No ugy-e könnyű? Most találj te el. Vedd kardodat s tégy ugy, mint én előbb. /Újra összemérik kardjaikat/'