Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

Ah! felséges uram, még sem bocsátottad meg szegény öcsém ifjúkori tévedését? KANCZELLÁR. Vannak bűnök, melyeket egy király soha nem bocsáthat meg. KIRÁLYNÉ Az őszinte megbánás minden bűnre bocsánatot érdemel. KIRÁLY. Őszinte megbánás! Ki biztosit arról, hogy őszintén megbánta bűnét? KIRÁLYNÉ. Engedelmessége. Mióta felséged száműzte őt országából, semmi lépést sem tett felséged ell és nyugodtan megmaradt száműzetése helyén. KIRÁLY /a királyné arczára szegezve szemét/ Valóban? És én azt hallottam, hogy titokban visszajött^ hogy még most is itt van. KIRÁLYNÉ. Nagy ég ! /Fenn, zavartan/ Ki mondta ezt? KIRÁLY Olyan, aki látta....vagy legalább látni vélte...mert még nem bizonyos... Oh! ha bizonyos volna, haragom nem ismerne határt... KIRÁLYNÉ Talán a kanczellár úr?.,.Tudom, ő mindig ellensége volt szegény öcsémnek.