Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

/ 17 Hogy megmenthessem végre a hazát. /Ismét a kalap bélése alá rejti a levelet./ Tegyük most szépen a helyére ezt, S a válaszból megtudjuk, ' mi lehet? Ah ! most vagyok valódi elememben, Most működik már diplomatióm. /Fejébe csapja a kalapot./ HETEDIK BELE

NET. Philibert. Leona. LEONA. Már visszajöttél? PHILIBERT. Épp most indulok. LEONA. S ez ember érez arra hivatást, Hogy népek sorsát döntse el keze, Mikor még ily csekélységet se tud Rendjében elvégezni pontosan ! PHILIBERT /Félre./ Nagyon türelmetlen. Hah! Hát ha ő? Gyanakszom az egész világrfe. Lássuk! Szegezzük rá e sas tekintetet, Ha bűnös, ettől elsápad s remeg. /Leona mellé áll s átható tekintettel többször végig méri./ LEONA, No hát, miért pislog rám a szemed? PHILIBERT /sötéten/ E szem szivekbe és vesékbe lát S a csontokban megrázza a velőt. Nem érzesz-e velődben valamit? I