Csiky Gergely: Az udvari kalap; Q 18776

10 CANTARINI /bámolva/ Téged ! Szeretlek? PHILIBERT, Ugy van, engem is. CANTARINI Miért ne? Ha cs®!< az kell, hát szeretlek, W S akár meg is csókollak öregem ! /Kitárt karokkal feléje megy./ PHILIBERT /elháritja kezével, méltósággal,/ Elég ! nem ez a szeretet jele. A szeretet elismer és csodál, A hol csodálni érdemest talál, CANTARINI. Vagy úgy? Csodálni kell? Oh én csodállak, Mint nagy tudóst és államférfiúi. PHILIBERT. Hah! eltaláltad! államfér fiút. Én könyvet irtam a kormányozás Mesterségéről, kommentátorokat Macchiavelli művészhez.,,tudod.,. Hisz olvasád bizonynyal. CANTARINI /habozva/ Olvasám. PHILIBERT. /megragadja kezét/ S nem gondolád, forgatva lapjait. Hogy a ki igv ért elméletben a Politikához, diplomátiához, Országok, népek vezetésihez, Legméltóbb volna gyakorolni azt? CANTARINI, Sőt éjjel-nappal arra gondolok. PHILIBERT. Hirnévre, hatalomra születem,