Aszlányi Károly: Péter; Q 18575
11. a bridzsasztalon/. • .de már me g is van., bocsánat. . .nem akartam zavarni. Klára. /Etel felé, éllel/ Engem egyáltalán nem zavarsz. Sőt. Beszélni szeretnék veled. Etel. /lángoló szemmel/Klárika! De figyelmeztetlek arra, hogy., én figyelmeztettelek! /És kivlharzik a bal nyíláson./ Klára, /szinte ugyanebben a pillanatban indul meg Kovács felé,/ pót er. .. Hallgass rám. йп nagyon szeretném, lia te itt... ebben a házban, bizonyos dolgokat.. .egész egyszerűen nen vennél tudomásul és akármi történik, akármit is mondanak neked. . .próbáld meg és...az én kedvemért... ne törődj vele. Kovács. De nem tudok nem törődni... Klára, Elhiszem, Tüdőm, hogy vannak pillanatok, amikor nagyon neliéz. Kovács, Sokkal nehezebb, mint gondolod. Klára, De nem reménytelen. Kovács, Egész reménytelen.. .Mert itt osak két megoldás volna. Ha én ebben a házban egészen én lehetnék, vagy ha egészen nem é n lehetnék. Klára. Ezt nem értem. Kovács, Én pedig nem magyarázhatom meg, Klára. Mért? Hát non bizol bennem? Nem érzed, hogy melletted állunk? Én is, az apám is... Kovács. Ki mellett állsz te? Mellettea, vagy Üreghy Péter mellett, aki vér a véretekbői?... Klára. Megmondjam? Kopács, De egész őszintén, Klára, Ma este, ha a vendégek elmentek, beszélni fogok apámmal.
